Definíció szerint a “4. ipari forradalom” kifejezés az információs technológia és az automatizálás egyre szorosabb összefonódását, valamint a folyamatok automatizálásának térhódítását jelenti. Picit általánosabban, (ha tetszik hétköznapibban) megfogalmazva a 4. ipari forradalom az internetre kapcsolódó eszközök egy nagy intelligens rendszerbe kapcsolódását, és az így kialakuló rendszer mesterséges intelligencia által vezérelt integrált működését prognosztizálja. Ez a folyamat nem csak az ipari termelés, de a mezőgazdaság és a szolgáltató ipar működését is gyökeresen át fogja formálni a világon. Mi közünk van nekünk ehhez? Először is tudnunk kell, hogy ez a folyamat tőlünk függetlenül már megkezdődött. A világban az internetre kapcsolódó eszközök száma 2017-ben elérte a 20 milliárdot, becslések szerint 2025-re eléri a 75 milliárdot. A Föld jelenlegi 7,6 milliárdos és a 2025-re becsült 8,2 milliárdos populációjához képest ez legalábbis elgondolkodtató – és most nem beszélek a földrajzi eloszlás egyenlőtlenségeiről, – mivel ma átlagosan több, mint 2,5, a jövőben több, mint 9 eszköz / ember darabszámot jelent.Az sem kérdéses, hogy ezek az internetre kapcsolódó ún. okos (smart) eszközök előbb vagy utóbb össze fognak kapcsolódni, és egy olyan gigantikus rendszert fognak alkotni, amelyen keresztül adatok Tera, sőt Yotta (1024) bájtnyi tömkelege kerül majd tárolásra és átvitelre. Egyértelmű, hogy ebben a rendszereket át- és összefogó nagy hálózatban minden olyan tevékenység, amely algoritmusokkal meghatározható és leírható, automatizálásra fog kerülni, minden ilyen tevékenységet hálózatra kapcsolódó rendszerek fognak irányítani és ugyancsak a hálózatra kapcsolódó robotok fognak elvégezni. Ez a folyamat biztosan elér bennünket is, akár akarjuk, akár nem. Mi lehet a mi helyünk ebben az új rendszerben? Tehetjük azt, hogy kvázi haszonélvezőként élünk benne, hagyjuk, hogy utolérjen és körülvegyen minket, élvezzük előnyeit, használjuk vagy kihasználjuk ezt – de ennél jobban nem merülünk bele. Azonban ez a folyamat – ahogyan az első ipari forradalom elsöpörte a kézzel végzett munka egy részét, – elsöpörheti az általunk végzett minden olyan tevékenységet, amely algoritmizálható, automatizálható, egy szóval a digitális világban emberi közreműködés nélkül (is) elvégezhető. Ha ez ténylegesen megtörténik, akkor áldozataivá válunk az Ipar 4.0-nak.A másik út az, hogy részesei, aktív szereplői, vagy akár alakíthatói lehetünk ennek a folyamatnak, biztosítva helyünket, feladatunkat, szerepünket és szükségességünket ebben a szép új digitális világban. Az, hogy melyik utat választjuk, rajtunk múlik. Mit kell tenni, hogy áldozat helyett aktív résztvevői legyünk az Ipar 4.0-nak? Erre a kérdésre nincs egyetlenegy helyes válasz. Erre a kérdésre magunknak kell megtalálnunk a saját válaszunkat, a saját utunkat.Először is nézzünk körül, gondoljuk végig, mit csinálunk most – miből élünk, milyen életterekben és élethelyzetekben létezünk, mozgunk, tevékenykedünk. Töprengjünk el azon, hogyan is alakulhat ez a jövőben. Abban a jövőben, amelyben „okos városokban” (smart city) fogunk élni, mesterséges intelligenciával vezérelt robotok vagy avatar-ok támogatása élvezve fogunk létezni és tevékenykedni. Gondoljuk végig – nem csak egyénileg, családilag, közösségileg, de társadalmilag is –, hogy pontosan mit és hogyan fogunk csinálni, miből és hogyan akarunk majd akkor élni és megélni. Hol lesz a helyünk, mi lesz a szerepünk és feladatunk ebben a világban?Vizsgáljuk meg, van-e olyan tevékenység az életünkben, amely valójában úgy teremt értéket, hogy az nem, vagy nehezebben / lassabban lesz automatizálható, illetve akár intellektuálisan, akár emocionálisan nagy valószínűség szerint nem lesz kiváltható gépek által végzett munkával. Gondoljuk végig, hogy mi az, amit meg kell, illetve meg tudunk őrizni magunknak, és mit fognak a gépek „kivenni a kezünkből”. És akkor most hogyan tovább? Erre a kérdésre a legnehezebb választ találni. Biztosan nem az a megoldás, hogy mindannyian mesterséges intelligencia kutatásba fogunk. Sőt, biztosan nem is kell mindenkinek informatikai fejlesztéssel kapcsolatos jártasságot szereznie.Ezzel szemben biztosan mindenkinek nyitottabb szemmel, befogadóbb módon kell vizsgálnia a minket körülvevő világot, a körülöttünk zajló folyamatokat. Lélekben (és testben) fel kell készülnünk arra, hogy amikor kell, képesek legyünk – akár paradigma váltó módon – megfelelően gondolkodni és felvenni a ritmust, bekapcsolódni az új világ sodrásába. Fel kell készülnünk arra, hogy életünket, munkánkat, vállalkozásunkat úgy változtassuk meg, hogy az beilleszkedjék az Ipar 4.0 sodrásába, és ezáltal megtaláljuk a helyünket ne csak túlélőként, de aktív részeseként, formálójaként is a kialakítandó világnak. Fel kell készülnünk, mert amikor elér minket ez a sodrás, akkor várhatóan olyan lesz, mint egy árvíz, gyors, hömpölygő, és valószínűleg félelmetes is. Azonban, ahogyan a valós katasztrófákat is csak azok élik túl, akik felkészültek rá, ezt a változást is túlélhetjük és befolyásolhatjuk, ha kellőképpen felkészülünk rá. Természetesen elébe is mehetünk ennek a folyamatnak. Kereshetjük azokat a helyeket, módokat, módszereket, fórumokat, ahol figyelemmel kísérhetjük az Ipar 4.0 alakulását. Tanulhatunk róla, és becsatlakozhatunk ebbe a sodrásba, például az „okos város”, „okos falu” fejlesztési tevékenységének, a vállalkozásunk fejlesztéséneke, vagy akár csak az otthonunk automatizálásának révén. Így lépést tarthatunk a folyamattal, és résztvevőivé, formálóivá válhatunk. És van még valami, amit tehetünk: nem csak egyénben, de közösségben, családban és társadalomban gondolkodva másoknak is segíthetünk részt venni ebben. Ha gyermekeinket és a körülöttünk élő embereket segítjük a felkészülésben, akkor ők is áldozat helyett túlélői, megélői vagy igazi formálói lehetnek az Ipar 4.0 által teremtett új világnak. Gál Gergely, senior tanácsadó, projektvezető, Vialto Consulting Vissza a blogra Facebook Linkedin Jogi tudnivalók Facebook Linkedin Jogi tudnivalók
